Örkényi Strasser István
| Örkényi Strasser István | |
| Született | 1911. február 6. Szentes |
| Elhunyt | 1944. október 11. (33 évesen) Kiskunhalas |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | szobrászművész |
| Halál oka | holokauszt |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Örkényi Strasser István (Szentes, 1911. február 6. – Kiskunhalas, 1944. október 11.) magyar szobrászművész.
Élete
[szerkesztés]Zsidó családban született. Anyja korán meghalt, apja Strasser Sándor városi adóügyi tanácsnok volt. Tehetsége korán megnyilatkozott, a várostól kapott ösztöndíj segítségével végezte el 1932–1933-ban[1] a budapesti Képzőművészeti Főiskolát, ahol Sidló Ferenc növendéke volt. 1935-től vett részt kiállításokon. 1935-ben és 1937-ben is kitüntették a Szinyei Merse Pál Társaság Tavaszi Szalonján, 1938-ban elnyerte a Wolfner Gyula-díjat. Részt vett a Képzőművészek Új Társaságának (KÚT) Nemzeti Szalonban rendezett kiállításán. 1940-ben még kiállított a Műcsarnokban, később már csak az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) képzőművészeti kiállításain.
Számos portrét készített megrendelésre. Honoráriumából 1939-ben a budapesti Alkotmány u. 19. szám (vagy 9. szám) alatt művészeti szabadiskolát nyitott, mely 1943-ig állt fenn. Bernáth Auréllal közösen vezetett esti iskoláját főként olyan fiatalok látogatták, akik származásuk, illetve az ún. zsidótörvények miatt nem kerülhettek be a főiskolára.
Varga Sándorral együtt 1942-ben Fiatalok művészete címen könyvet állított össze, „hogy a tehetséges fiatal művészek munkáit bemutassam a műértő és műpártoló zsidóságnak.”[2] Az összeállításban szerepelt többek között Gábor Marianne, Gedő Ilka, Glück Félix, Friedman Jenő, Földes Péter Mihály.
1941-től több alkalommal behívták munkaszolgálatra. Kijevben honvédtisztek portréit mintázta, így mentesült a nehéz fizikai munka alól. Ahhoz a 101/322. sz. munkásszázadhoz tartozott, melynek tagjait 1944. október 11-én SS-katonák és nyilas érzelmű magyar segítőik lemészárolták a kiskunhalasi vasútállomáson.[3]
Műveiből 1947-ben a budapesti Fókusz Galériában rendeztek emlékkiállítást (Jándi Dávid műveivel közösen) és 1969-ben szülővárosában, a szentesi Koszta József Múzeumban. „Korai klasszicizáló, majd expresszív-dinamikus szobrai”-nak[4] legnagyobb részét a beavatottak is csak képről ismerhetik. Hagyatékának gipszszobrai egy 1994-ben készült interjú idején az örökösöknél porladtak.
Somlyó Zoltánt ábrázoló szobrát 1982-ben állították fel a budapesti Városligetben. A szobor eltűnt, 2009 óta sorsa ismeretlen.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatói. [2014. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 4.)
- ↑ A könyv előszavából idézi S. Nagy Katalin, i. m., 170. o.
- ↑ Randolph L. Braham. A népirtás politikája: a holocaust Magyarországon, ford. Zala Tamás és mások, Budapest: Belvárosi Kvk., 348. o. (1997). Hozzáférés ideje: 2014. augusztus 6.
- ↑ S. Nagy Katalin, i. m., 171. o.
- ↑ Kozterkep.hu. [2014. szeptember 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.)
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- S. Nagy Katalin. Emlékkavicsok. Holocaust a magyar képzőművészetben 1938–1945.. Budapest: Glória Kiadó, 170–171. o. (2006). ISBN 963-9283-99-1
- Nagy Ildikó: Örkényi Strasser István – életrajz. Hetedhét Játékmúzeum. (Hozzáférés: 2014. augusztus 7.)
- Götz Eszter (interjúja az Örkényi Strasser István-hagyatékról): Porból vétettünk…. [2014. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 3.) Múlt és Jövő 1994. 3. szám, 107–109. o.
További információk
[szerkesztés]- Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
